... meg türelem. Rám is, mint sokakra jellemző, hogy mindent akarunk, azonnal. 
Az útra minden készen áll, már csak be kell pakolni, de a próbapakolás is megvolt.
Két dolgot kérdez mindenki: egyedül mész? Mit vársz ettől?

Egyrészt, ha pontosan meg tudnám fogalmazni, akkor nem lenne kérdésem, nem is kellene elmennem.
Másfelől meg, miért hiszi azt bárki is, hogy majd a legbelső gondolataimat, mielőtt még magamnak megfogalmaznám és szembenéznék vele, elárulom? Elmegyek. Pont. Ezt közlöm és nem kívánok kérdésekre felelni, mivel egyelőre nem is tudok. 

Azt érzem, hogy céljaim vannak, terveim, csak még nem tudom mik. Érzem, hogy közel vagyok a válaszokhoz, a megoldáshoz. De ebből a taposómalomból muszáj úgy kilépnem, hogy hátrahagyok mindent és tiszta fejjel, egyedül nekivágok az ismeretlennek. 

"Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!"